Apa szülinapi csokitortája

Szeretjük ezt a csokikrém receptet, mert egyszerű, de annál finomabb. Most Apa szülinapjára ünnepi köntösbe öltöztettem, és máris pofásabb lett, nekünk legalábbis tetszett.

Csakúgy, mint az áfonyakrémes tortánál (recept itt: http://kalafantyula.blogspot.hu/2016/08/afonyas-torta-eleg-reg-volt-mar-idom.html) itt is két darab kisebb átmérőjű piskótát sütöttem, ráadásul nagyon extra módon az egyik kakaós lett, a másik sima. Szóval ahogyan az áfonyás tortánál leírtam, teljesen egyszerű piskótát sütöttem, ez esetben 2x4 tojásosat.

Hozzávalók:
Piskóta:

• 8 db tojás
• 8 csapott ek cukor
• 8 púpos ek liszt
• kb. 2 ek cukrozatlan kakaópor

Krém:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 5 ek vaníliás cukor
• 30 dkg étcsoki
• 15 dkg puha vaj

Krém elkészítése: 4 dl tejet 2 ek cukorral felhevítünk, közben a maradék 1 dl tejben simára keverjük a pudingport. Miközben a tej forr, gőz felett a csokit is megolvasztjuk. Ha a tej már majdnem forr, hozzákeverjük a pudingport, és sűrű krémmé főzzük. (igen, teljesen hagyományos módon pudingot főzünk, csak a 2 csomaghoz 1 csomagnyi tejet használunk, hogy jó sűrű legyen.)

Ha elkészült a puding, belekanalazzuk a maradék 3 ek cukrot, és belecsorgatjuk az olvasztott csokit is. Jól összekeverjük, és megvárjuk, míg teljesen kihűl. Én ez idő alatt szoktam a piskótákat megsütni.

Ha kihűlt a krém, beledobjuk a puha vajat, és robotgéppel felhabosítjuk a krémet. Hűtőben jól lehűtjük.

A piskótákat félbevágtam, és egy sima, és egy kakaós váltakozásban megtöltöttem a krémmel. A tetejére és az oldalára is kentem, majd körberaktam rolettivel, és a tetejét bonbonnal díszítettem. 

A krém alkalmas ízesítésre: van, hogy mogyorósan csinálom, de tejcsokival is finom, esetleg mandulával.

Porchetta

Egy régi olaszországi kirándulás alkalmával találkoztam először a Porchettával. Egy csodálatos, szaftos, húsos, fűszeres hússal. Megkósoltam, és azonnal megszerettem. Nem tudtam hogy kell készíteni, nem tudtam miből is van pontosan, de imádtam. Igazából annyira bonyolultnak tűnt, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy én bármikor is elkészítsem.

Aztán kb. egy évvel ezelőtt valamiért eszembe jutott, és elkezdtem a neten recepteket keresni. Nem nagyon találtam részletesen leírt, jónak tűnő receptet, mert a fejemben egészen más volt. 

Nagyjából az emlékek, és a bennem élő ízvilág alapján volt egy elgondolásom, hogyan is kell készíteni.  Úgyhogy gondoltam lesz ami lesz, megcsinálom úgy, ahogy én gondolom.

És persze erről írok egy szép, részletes bemutatást is, hátha valaki ugyanúgy rákattan, mint én :)

Hozzávalók:

• A HÚS:

Szóval...először is kell keresnünk egy olyan hentest, aki levágja nekünk a húst. A karajjal együtt hosszan, egészen a hasaaljáig le kell vágni a szalonnát, bőrével együtt. Fontos, hogy a karaj benne maradjon, ne külön legyen levágva.

• 1 üveg bazsalikomos pesto
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 cs provance-i fűszerkeverék
• rózsabors
• só, bors

A husit kitekerjük, és próbaképpen összetekerjük újra. A szalonnás, vékonyabb részéből akkor sávot kell levágni, hogyha összetekerjük, akkor a két bőrfelület pontosan összeérjen.

A szalonnát kb. 2x2 cm kockákra, kb. fél cm mélyen beirdaljuk. A karajjal együtt jól besózzuk (tényleg ne sajnáljuk, egyszerűen issza a sót), és örült fekete borssal meghintjük.

Az egész üveg pestot kikeverjük a zúzott fokhagymákkal, és kb. a fűszerkeverék felével. Azért jó ez a fűszerkeverék, mert tartalmazza az összes olyan zöldfűszert, ami nekünk amúgy is kellene. Ha valaki nem tud, vagy nem akar ilyen fűszerkeveréket, akkor: oregánó, kakukkfű, majoranna.

A pestos fűszeres keverékkel jól megkenjük a húst, a beirdalt részekbe is jól belenyomkodjuk. Mozsárban megtörünk kb. fél marék rózsaborsot, és egyenletesen ezt is rászórjuk. Ez ebben a szakaszban így néz ki:

Még a végén is jól besózzuk, tényleg ne sajnáljuk. Óvatosan feltekerjük jó szorosan, és sütésálló zsinórral nagyon szorosan összetekerjük- ez egyébként kétemberes feladat. Egy nagyobb tepsibe rakjuk, és egész éjszakára mehet a hűtőbe pihenni.

Másnap minél korábban próbáljunk neki kezdeni a sütésnek. A bőrét is jól sózzuk még be, egy hurkapálcával szurkáljuk meg párszor, és most jön a trükk: mindképp oldalára húzzunk rá egy-egy sütőzacskót. Alá a tepsibe tegyünk mindenképp alufóliát, vagy sütőpapírt, mert azért rendesen folyik majd ki belőle a finom, fűszeres húslé, és ez ne égjen oda a tepsibe.
Kb. 110-120 fokon süssük legalább 5 órán keresztül, de az sem baj ha több, annál omlósabb lesz. Ha letelt az idő, óvatosan kihámozzuk a sütőzacskóból, a kifolyt szaftot kiönthetjük egy tálba (én lefagyasztottam). Mehet vissza a sütőbe, immáron sütőzacsi nélkül, kb. 180 fokon, LEGALÁBB még egy órára. Ekkor már annyira ne hagyjuk magára, figyelgessük, mikor kezd jó kemény, kopogós lenni a bőre. Én egy kevés sörrel is locsolgattam, és persze mindig utánasóztam.
Ha elkészültnek nyilvánítjuk, kitesszük egy deszkára, és hűlni hagyjuk.

Ha valamennyire kihűlt, lehámozzuk róla a zsinórt, és nyálcsorgatás közepette felvágjuk. Tádáámm, ekkor lássunk csodát:

Ehetjük körettel, kenyérrel, másnap hidegen szendóba, buciba, akármibe.

Jó kis hétvégi program, hajrá, nagyon megéri a fáradságot! Elsőre macerásnak tűnhet, de ez egy hatalmas adag, több napra elegendő.

Diós guba karamellás almával, vaníliasodóval

Nem sokan kóstolták még a diós gubát, legalábbis akiknek eddig említettem. Mivel én annyira nem vagyok oda a mákért -bár ebben a formában a mákos gubát is hajlandó vagyok megenni-, általában diósat készítek.

A karamellás alma a mákosban és diósban is nagyon klassz, eléggé feldobja az ételt. Természetesen nem csak szuflétálkában, nagyobb tepsiben, egyben is el lehet készíteni.

 Hozzávalók:

• 6 db szikkadt kifli
• 20 dkg alma
• 2 ek cukor
• őrölt fahéj
• 1 citrom reszelt héja
• 3 dl tej
• 3 ek porcukor
• kb. 4 marék darált dió, nagyon kevés cukorral elkeverve
• opcionálisan mazsola
• a formák kikenéséhez vaj

  Az almákat négybevágjuk, kiszedjük a magházát és meghámozzuk. Vékony szeletekre felvágjuk.
A cukrot egy serpenyőben karamellizáljuk, majd rádobjuk az almaszeleteket, és összeforgatjuk a fahéjjal és citromhéjjal is.
A szuflétálkákat vajjal kikenjük -mérettől függően 6-ot, és az aljába szórunk egy kevés diót.
A tejet kicsit megmelegítjük, és elkeverjük benne a porcukrot. A felkarikázott kiflit belemártjuk a tejbe, majd kicsit ki is nyomkodjuk. Lerakunk a tálkákba egy réteg tejes kiflit, erre jöhet egy réteg dió, karamellás alma, kifli, dió, alma, és így folytatjuk a rétegezés, amíg betelik a tál.
160 fokon kb. 10 percet sütjük, majd tányérra borítjuk, és vaníliasodóval tálaljuk.

Gyors körtés süti

 Meglátni és megszeretni- nagyjából ez ennek a receptnek a története. A neten böngészve akadt meg rajta a szemem, és tudtam, hogy ezt ki kell próbálnom. Mutatós, és egyszerű. Ja, és még finom is!

Hozzávalók:

• 1 cs. leveles tészta
• 3-4 db körte 
• valamilyen sűrűbb lekvár (én fügelekvárt használtam)

• 1 db tojás 

A leveles tésztát kitekerjük a csomagolásból. A körtéket félbevágjuk, óvatosan kiszedjük a magházát, és a héjába keskeny csíkokat vágunk. Ez csak dísz, aki nem érez magában elég erőt ehhez a mozzanathoz, el is hagyhatja.
A fél körtét ráfektetjük a tésztára, és kb. 1 cm-es peremmel körte formát vágunk a körte köré. (ez így leírva elég vicces, dehát tényleg ezt kell csinálni.) és a tetején óvatosan leveleket is kivágunk. A levelekbe egy kanál nyelével óvatosan ereket nyomunk.
Megcsináljuk az összes körténél, majd a körték alá kenünk egy kis lekvárt, és a tésztát megkenjük egy felvert tojással.
Kb. 180 fokon 20-25 percig sütjük.

Hát nem egyszerű?!