A tökéletes reggeli vagy vacsora - Sütőben sült tojás

Valami gyorsat, de kicsit különlegesebbet akartam készíteni, mert nem akartam a vendégemnek egy egyszerű tojásrántottát tálalni. Így lett ez a csoda.

Hozzávalók:

• 4 db tojás
• 100 g angolszalonna
• 4 szelet a Lidl-ben kapható rántani való sajt (persze szerintem akármelyik trappista is megállta volna a helyét)
• minimális tej
• 1 szál újhagyma
• só, bors, oregánó, bazsalikom

Egy kb. 10 cm * 10 cm-es sütőforma alját kibéleltem angolszalonnával. Erre tettem a szeletelt sajtokat, megszórtam az apróra vágott újhagymával. Közben felverem a tojásokat, hozzáöntök egy nagyon kevés tejet és fűszerezem. Ezt ráöntöm a hagymára, végül a maradék angolszalonnát a tetejére teszem. 200°C fokos sütőben először fedő alatt, majd fedő nélkül sütve megpirítom.

Jó étvágyat! ;)

Hogy egy kicsit összefusson a nyál a szátokban :)

Szívesen sütök tortát. És általában nem bánják a célszemélyek.

Az első torta, mely sima és nagyon csokis piskótás, túró és vanília krémes torta volt, Bátyámnak és Apukámnak készült névnapjukra, mert én kaptam a feladatot, hogy süssek süteményt. :) Tesóméknál voltunk, főztek nekünk, isteni kacsamellet, amit majd nekem is el kell készíteni, mert meg voltam veszve érte, pedig alapjába véve én nem is szeretem a kacsát.

A második torta, mely egy oreo kekeszes, karamellás sajttorta a "blogtársamnak", édes drága barátnőmnek készült. Ez egy olyan kivételes alkalom volt, amikor nem együtt sütöttünk/főztünk, hanem kész ételekkel vártam őt és a barátait. :)

És végül de nem utolsó sorban ez a diós, vanília krémes torta Anyukámnak készült születésnapjára. Sajnos nem tudtam a napján vele lenni, de megkértem Apukámat, hogy vigye el neki az általam sütött tortát. Mondanom sem kell, nagyon örült neki. De milyenek az Anyák?! Bármit készítettem volna jóízűen, boldogan ette volna. :)

Csőben sült spenót és brokkoli

Néha elgondolkodok azon, hogy belőlem még lehet, hogy vegetáriánus lesz. Persze nem hiszem, hogy a napokban (:P)... 

Ha nincs férfi a háznál, és jelenleg az enyémnél nincs, akkor bizony rendszeresen lehet zöldséges ételeket enni. Ez történt nálam az elmúlt napokban is :)

Hozzávalók:

• fél kg spenótlevél (friss vagy fagyasztott)
• 1 fej brokkoli
• 1 fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 csomag mozzarella sajt
• 2-3 e.k. tejföl
• 4 db tojás
• 2 db paradicsom

Elkészítés:

A vöröshagymát apró kockákra vagy vékony csíkokra vágom és üvegesre párolom, ehhez hozzáadom felvágott brokkolit. Sózöm, borsozom, fűszerezem. Én oregánót, bazsalikomot, kakukkfüvet használtam.

Emellett a spenótot is kiolvasztottam, illetve megpároltam. Hozzáadtam a lereszelt vagy nagyon apróra vágott fokhagymát és a brokkolihoz kevertem.

Egy hőálló edény alját (jénai) kókuszolajjal kikentem, beleöntöttem a spenótos brokkolit. Összekevertem a tojásokat a tejföllel és kicsi sóval. Ezt a brokkolira öntöttem, majd rákarikáztam a sajtot és a paradicsomot. Légkeverés mellett 200°C fokon addig sütöttem míg a sajt egy kicsit megpirult.

Ez az étel fogyasztható magában, de húsok mellé köretként is megállja a helyét. :)

Zabpalacsinta túróval és eperrel

Az esetek nagy százalékában szeretek egészségesen étkezni. Kerülöm a lisztet és a cukrot. Persze ez csak akkor lehetséges, amikor csak magamnak főzök. Így történt ez szombaton is, amikor délelőtt életemben először elmentem a Jancsárkertbe (ez egy termelői piac) és csodaszép epret vásároltam :)

Zabpalacsinta hozzávalói (képen látható mennyiség készült belőle):

• 100 g zabpehely
• 1 e.k. kókusz
• 1 tojás
• 1,5-2 dl tej
• ízlés szerint édesítőszer
• 1-1,5 dl szénsavas ásványvíz
• kb. 0,5 e.k. kókuszolaj 

Először ledaráltam a zabpelyhet és a kókuszt. Ehhez hozzáadtam a tojást a tejes és az édesítőt. Robotgéppel jól elkevertem, majd hozzáöntöttem az ásványvizet.
Palacsintasütőbe egy kevés kókuszolajat olvasztottam, majd kisütöttem a palacsintákat. (Egy palacsinta két evőkanál tésztából készült, mely kb. 10-12 cm átmérőjű lett.)

Túró hozzávalói:

• 25 dkg túró
• 1 kis pohár natúr joghurt
• ízlés szerint édesítő, vanília aroma és citrom reszelt héja

Összerakás: :)

Az első palacsintára túrót kentem, az ezt követőre epret vágtam apróra, majd ezt folytattam, amíg el nem fogyott a palacsinta. Tetejére túrót és epret is tettem :)

Jó étvágyat!

Túrókrémes pite

Minden úgy kezdődött, hogy vettünk egy új, szilikonos piteformát. Úgyhogy elsősorban pitereceptek között keresgéltem. Aztán a hűtőben meg ott pihent a mindjárt-le-fog-járni túró, szóval akkor meg túrós recepteket kezdtem nézegetni. Így lett egyre biztosabb, hogy túrós pitét fogok sütni. 
Mellesleg miután begyúrtam a tésztát, és elkezdtem belenyomogatni a formába, egyre inkább tudatosult bennem, hogy ez egy extra méretekkel rendelkező forma, úgyhogy amikor úgy-ahogy belegyömöszöltem a tésztát, már biztos voltam benne, hogy a krém kevés lesz. Így a tetején lévő lekvár és kekszmorzsa kombináció csak azért került rá, hogy ne legyen szánalmasan kevés töltelék a pitében. De minden jó, ha a vége jó, a lekvár még nem rontott el túrót, és fordítva.

Hozzávalók: (1 KÖZEPES formához!)
A tésztához:

• 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 8 dkg vaj
• csipet só
• 2 ek porcukor
• 4 dl hideg tej

A krémhez:

• 3 dl tej
• 1 cs vaníliás pudingpor
• 2-3 ek mazsola (én vörös áfonyát is tettem bele, finom lett)
• 30 dkg túró
• 2 ek citromlé
• 10 dkg porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk: a lisztet elmorzsoljuk a vajjal, aztán ha kezd összeállni beletesszük a többi hozzávalót is. A tejet apránként, ha nem elég, hígítsuk addig, amíg gyúrható tésztát kapunk. Amíg elkészítjük a krémet, tegyük hűtőbe a tésztát.

A tejből és a pudingporból sűrű pudingot főzünk. Elzártjuk alatta a gázt, és elkeverjük benne a cukrot, a mazsolát, a citromlevet, végül a túrót is.

Amíg hűl a krém, a pihentetett tésztát képességeink szerint belenyomkodjuk a formába, hogy alul is, és az oldalán is legyen tészta. Beleöntjük a krémet, elsimítjuk, és mivel én is láttam hogy nem telik meg a forma, jött a trükk: málnalekvárból kanállal halmokat tettem a krémre, közé pedig összetört édes kekszet tettem.

Ekkor így nézett ki:

Szerintem egész vállalható lett, úgyhogy 180 fokon süssük 20-25 percig. A lekvár "megolvad", a keksz klasszul ropog a tetején, szóval még a végén örülök is, hogy az elején nem volt túl sok szemmértékem.

A mű elkészültével várjuk meg amíg kicsit kihűl, és eshetünk is neki.

Egyébként a málnalekvár eléggé passzolt a túrókrémhez, szóval ha más is úgy jár, ahogy én, akkor akár friss málnával is megszórhatja a tetejét.

Jó étvágyat!

DiVaLeCso :)

A főnököm felmondott, és búcsúztatóján elmentünk egyet enni a Szárcsa csárdába Székesfehérváron. Ott többen egy vaníliakrémes desszertet ettek. Nekem nagyon ízlett, és már ott tudtam, hogy meg kell próbálnom valami hasonlót csinálni.

Tegnap vittem is az utánzatból a kolléganőimnek. Sikere volt, ott született a fantázianeve is. De se nem paprikás, se nem hagymás finomság :)

Hozzávalók:

Krém:

8 dl tej

1 cs. házi krémes alappor     

500 g mascarpone

1 k.k. vanília aroma

És a többi:

1 tábla tejcsoki

12-14 e.k. sárgabarack lekvár

150-200 g apróra vágott dió (megpirítottam)

piskóta tallér

2 dl tej + 1-2 t.k. kakaó

A krémhez az alappor leírása szerint habverővel krémet keverünk. Ehhez hozzáadjuk a mascarponet és a vanília aromát.
Ezután megmelegítettem a tejet, belekevertem a kakaót. Épphogy belemártottam a piskótatallért és kiraktam egy doboz alját (20 cm * 20 cm-es dobozban 3 sor piskóta kellett, így a krémet, diót, lekvárt és a csokit is 3 felé kellett választani).

Piskótára kentem a krémet, rákentem óvatosan a lekvárt, megszórtam pirított dióval, reszeltem rá csokit, ezt megint piskóta követte, majd krém, lekvár, dió, csoki majd ezt megismételtem mégegyszer. Tetejét én most tejcsokis bonbonnal díszítettem. :)

Ezután hűtőbe került, hogy a piskóta megpuhuljon. Másnap pedig szőrén-szálán eltűnt :)


Pohárkrémként is elkészítheted :)

Barna sörös hagymaleves

Ez a leves...szerintem erre nincsenek szavak. Még az is falja, aki nem szereti a hagymát.

Én ugyan szeretem a hagymalevest, de valamiért vannak fenntartásaim a különböző fajta hagymalevesek miatt. Nem tetszik ha túl krémes és tejszínes, nem tetszik ha túl áttetsző és híg, és az sem, ha tojásos. Szóval macerás vagyok ez ügyben, de ez...A barna sörtől nagyon klassz íze van, jó az állaga, szép a színe. Na jó, nem dicsérem tovább, lássuk a receptet.

Hozzávalók: (4 főre)

• 3 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 2-3 ek olívaolaj
• 1 ek liszt
• 1,5 dl barna sör
• 6,5 dl marhahúsleves (kockából is jó)
• 1 ek méz
• só
• bors

A hagymákat nagyon vékony szeletekre felvágjuk. Egy teflon bevonatú lábasban felhevítjük a vajat és az olajat, és lassú tűzön elkezdjük párolni a kétféle hagymát. Ez azért igénybe vesz kb. 15-20 percet. Amikor a hagyma puhára főtt, magasabbra állítjuk a hőmérsékletet, és lepirítjuk. Figyeljünk arra, hogy ne égjen meg, de szép barnára süljön. Amikor jónak ítéljük meg, rászórjuk a lisztet, picit átforgatjuk, és hozzáöntjük a barna sört. Megvárjuk hogy elkezdjen gyöngyözni, majd bele kerülhet a marhahúsleves is. Ekkor már ízesítsük is: ízlés szerint sóval és borssal, és csorgassuk hozzá a mézet is. Forraljuk össze, és ha késznek nyilvánítjuk, botmixerrel menjünk át rajta párszor, de maradjanak benne hagyma darabok, úgy az igazán jó.

Mi most sajtos pirítóssal élvezkedtünk, elég jó volt.

Jó étvágyat!

Ui.: A megmaradt barna sört kötelező főzés alatt felhörpölni!

Citromos kókuszos desszert

Tulajdonképpen minden ott kezdődött, hogy gyakran járunk a kolléganőimmel vacsorázni (na jó, mi uzsinak hívjuk) a Vapianoba.
Az egyik "uzsit" megkoronáztuk egy ott kapható kókuszos lime-os desszerttel, ami nagyon ízlett, úgyhogy már hazafelé a kocsiban arról merengtem, hogyan is lehetne reprodukálni. Rögvest be is ugrottam a boltba megvenni a szükséges dolgokat, de végigjárva a várost feszt nem találtam lime-ot sehol. Persze sárkánygyümölcsöt, meg mangót tudtam volna venni, az egzotikus lime-ot sehol.
Szóval lejátszottam magamban gyorsan egy lime és citrom részvételű kő-papír-ollót, amiben a citrom nyert, úgyhogy nem jártam tovább a boltokat, citromra cseréltem a bestiát.
Nekem szerencsére vannak nagyon klassz desszertgyűrűim, úgyhogy én azok segítségével készítettem, de nagyon jól mutat(hat) valami szép pohárban is. A szuflés tálkát nem merem ajánlani, mert nem tudom, hogy abból szépen ki jön-e. Ha valaki kipróbálta, és sikerült, szóljon!

Hozzávalók: (4 darabhoz)

• 110 g zabkeksz (én zabfalatot használtam)
• 65-70 g vaj

• 250 g mascarpone
• 240 g görög joghurt
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 4 ek nyírfacukor
• 100 g kókuszreszelék

A keksztalpak elkészítésével kezdjük: a kekszet morzsásra daráljuk. Ez nálam azt jelentette, hogy egy zacsiba halmoztam a kekszeket, amit aztán dühösen az asztal széléhez csapkodtam. Azért annyira ne lendüljünk bele, a zacskó könnyen kilyukad.

A morzsához hozzákeverjük a szobahőmérsékletű, vagy picit megolvasztott vajat. Érdemes először csak kevesebbel kikeverni a kekszet, mert az elején úgy tűnik, mintha nagyon nem akarná felvenni a vajat, aztán hirtelen összeáll, és nem szabad túl sok vajat használni, mert akkor megkeményedik a kekszréteg.

Ha elértük a kívánt állagot,a desszertgyűrűk aljába szépen belenyomkodjuk, és hűtőbe tesszük őket.

Elkészítjük a krémet: a mascarponet kikeverjük a joghurttal szép csomómentesre. Ízesítjük a citrom héjával és levével -a levével is vigyázzunk, nehogy túl híg legyen a krém. Inkább folyamatosan kóstoljuk, és utólag savanyítsuk. 

Hozzákeverjük a cukrot és a kókuszreszeléket is, és készen is vagyunk. Persze használhatunk a nyírfacukor helyett sima cukrot is, és fokozhatjuk a mennyiséget is, én nem akartam túl édesre készíteni.

Kivesszük a hűtőből a formákat, és a keksztalpak tetejére halmozzuk a krémet. Szépen elsimítjuk, és LEGALÁBB másfél órára hűtőben pihentetjük. Azért klassz ez a süti, mert a mascarpone szépen megfogja a krémet, és nem kell zselatint használni, amúgy sem kedvelem a rezgő krémes zselatinízű sütiket.

Ha letelt, óvatosan lebányásszuk a formákat a sütiről, és tádáám lehet is fogyasztani. Azért tehetünk a tetejére egy citromkarikát, úgy elég hivatalos lesz.

Próbáljátok ki lime-mal is, úgyis nagyon izgi!

Jó étvágyat!

Kedves Olvasó...

2011 tavaszán két lány találkozott a főiskolán.  Beszélgettek tananyagról, vizsgákról, tervekről, munkáról, álmokról, szerelemről.

És főzésről... És sütésről. 
A legtöbbet főzésről és sütésről. 

A beszélgetésekből barátság lett, nagy barátság. 

Az iskola után sajnos elszakadtak egymástól, de ez nem jelentette azt, hogy ne gondolnának egymásra, vagy ne találkoznának, ne osztanák meg egymással a legnagyobb titkaikat, örömüket, bánatukat és persze receptjeiket. Csak a találkozásaik jellege változott meg. Már minden alkalommal egy közös főzéssel kezdik a programjaikat, és általában táncos mulatsággal fejezik be azt.

Egy ilyen találkozás alkalmával, egy átmulatott éjszaka reggelén jött az isteni szikra: 

Írjunk blogot! 
De az nem elcsépelt dolog?
De!

És BUMM, így lett a Kalafantyula.

Reméljük tetszeni fognak az írások, a képek, a sztorik, és szeretni fogjátok.
Mi már most szeretjük.